Mikor csak mosolyogsz álló nap, mikor mások arcára a te mosolyod csal mosolyt.
Mikor érzed, hogy nem ezen a földön jársz, mikor tudod, nem sokára újra találkoztok..
Minden perc egyszerre éltet és öl meg lassan, mit egymástól távol töltötök. Nem tehetsz ellene, de talán nem is akarsz, mert ez az ami igazán megédesíti a viszontlátást, ami még több erőt ad a folytatáshoz..
Idővel úgy is minden adja magát!:)
"Csak hallgattam mit mondd, nem gondolkodtam, csak éreztem.
S ez többet jelentett mindennél..
Pillantásom mindent elárult, hiába intetem hallgatásra beszédes ajkam, hiába fékeztem mozdulataimat..
Mert a szemeim, aljas kis besúgók!!
Az első adandó alkalommal elárultak..
De akkor már nem tehettem semmit! Csak várok, várok..
Várok, hogy találkozzunk és elmondhassam, mit már úgyis tudsz..
A másik felem, megleltem! "
