Halkan fordul a zárban a kulcs.. Nem hallok zajokat, az ajtó is nesztelen nyílik.
Bátortalanul belépek, Te csak csendben figyelsz. Mintha ez lenne a dolgod. Körbenézek, mintha valami biztos pontot keresnék. Idegen a hely, még sincs az a rossz érzés bennem, mint máskor.
Leteszed a kezedben lévő szatyrot. Én még barátkozok a hellyel, Te meg csak mosolyogsz rajtam.. Mellém lépsz és megcsókolsz finoman. Onnantól már nincs több kérdés.. Hagyom, hogy magadhoz húzz, hogy csókold az ajkam, hogy kezed szabadon vándoroljon testem domborulatain. Máskor oly kemény és határozott mozdulataid, most inkább gyengédek és tapogatózóak voltak. Mint aki maga se biztos abban, amit tesz.
Ahogy telnek a percek egyre nehezebb, egyre embert próbálóbb a helyzet.
Megőrzöm hidegvérem. Aztán belegondolok, egy hete nem érinthettelek, nem érezhettem illatod..
..........................................
Hogy jutottunk a szobába, már nem is emlékszem. Nem figyeltem semmire, csak Rá. Éreztem, ahogy karja a testemre fonódik, szorít és kíván.. Öleltem és kényeztettem. Nem álltam ellent, miért tettem volna?!
A párnák puhasága jelezte számomra, hogy az ágyig jutottunk, a szívem eddig sem a helyén dobogott, de Párom gyengédsége megnyugtatott. Így nem féltem annyira..
Tüzelt a testem, és égett a lelkemben a vágy. Egyre jobban akartam, egyre jobban húztam magamra, egyre hosszabban s ugyanakkor türelmetlenebbül csókoltam.
Érezve az erőt, nyugalomra intett, mint egy tanító a diákot.. Megőrültem már.. Úgy éreztem, ha nem téphetem szét, de rögtön akkor végem....
......................
Csend van. A szívem sem dobog, már annyira. Csak feküdtünk egymás karjában. Megcsókolt.
