Kedves Anna!
Előrebocsátom. A következő történet szereplői a képzelet szülöttei, bármilyen hasonlóság a valósággal tök véletlen. Mondom tehát. Ákos kétdiplomás, érett, boldog házasságban él. Munkahelyén megbecsülik, megfizetik az értelmét, a céges autóval az egóját fényezik. Szereti Julit, a feleségét és a kislányát. Amikor hazaér, meleg vacsora várja, leckében segít, teli hassal, pohár bor mellett alszik el a kanapén naponta. Hétvégéken kirándul a családdal, vasárnap rokonok pihentetik, fontos történeteket mesél asztal mellett, rántott csirkét rágcsál hozzá, hagyományost, pürével. Szép, kiegyensúlyozott, polgári életet él. Irigylésre méltó. Másra nem. Ákos tizenkét éve nem kívánja a feleségét. Egyáltalán. Ránéz, és nem. Se reggel, se este. Egyszerűen nem. Juli kaparja a falat, kér, fenyeget, könyörög, akarja, kívánja, semmi. A férfi sajnálja az asszonyt, mert szereti. A lelkét. A testét nem. Azt Áginak szereti sokkal inkább, aki munkatársa a cégnél. Hetente általában háromszor szereti őt, mindig munka után, hogy fürdetésre hazaérjen. Ákos élete így harmonikus. Ági és Juli pedig szenved csendesen. Három éve, rendületlenül. Szép, kiegyensúlyozott, polgári átverés. Ákos élete ez.
Kedves Anna, felesleges, soha véget nem érő maszatolás részese vagy. Dög unalmas, fárasztó, évekig húzódó testi- lelki nyomorgás első nyolc hónapján léptél túl. Legyen elég. Értelmetlen szarakodás. Nem neked való. Szaladj. Ha elég gyors vagy és szerencsés, most nem érnek utol pasid marasztaló szavai. Na gyerünk. Hajrá.
Üdv.
Marco
