Imádom az olyan reggeleket, mikor a napsugarak finoman szűrődnek be a szobámba.. Lassan térképezik fel, minden rejtett zugát,s így jutnak el hozzám.
Úgy ébredtem fel három órás alvásomból, mint aki az éjszakát végig aludta.
Éjfélig voltam a gép előtt, kissé punnyadt állapotban, de legkevésbé sem álmosan.. Mintha a szervezetem nem érzékelné a fáradtságot. Néha olyan mintha kissé belassulnék, de ugyan akkor nem érzem magam fáradtnak.
Ráadásul abban a három órában is hülyeségeket álmodok, szóval nagyon pihentető három óra volt ez.
Ma megyek a Hajnihoz, meglátogatom a kicsit. : ) Még úgysem volt hozzá személyesen szerencsém, csak mikor még anyukája hasában volt. : ) De arra meg már biztosan nem is emlékszik. :)
