Már megint eszméletlen baromságokat álmodtam, még sem tudok dühös lenni, mert egy olyan vágyamból született meg az éjszakai álom, mely természetesnek mondható.
"Mély sóhaj szakad fel belőlem.. Az ágyból, mint halott a koporsóból úgy menekülök, ablakot nyitok.. Hideg van még kint.. De nem bánom! Fázzak, vacogjak csak térjek magamhoz...
Valahogy csak sikerül átvergődni magam a mai reggelen.. Egyszerűen nem értem a dolgokat néha, aztán elgondolkodok, keresem az álmok eredetét..
És találok egy apró dolgot! S minden letisztul... Világossá válik és azt kívánom, bár ne akarta volna tudni.."
"Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk." (Grace klinika)
