Egyszer egy kedves barátom azt mondta, hogy a kevesebb néha több. Lehet, hogy igaza volt.. De mi van olyankor, mikor a többet érzed kevesebbnek?
Vannak olyan pillanatok mikor apró kedvességek is fel tudnak vidítani, van mikor a világ is kevés lenne erre a célra.
Vannak olyan napok, mikor úgy érzed, minden a Tiéd lehet, minden neked kedvez, aztán jönnek az olyan napok melyek minderre rácáfolnak... Amelyek mindent elvesznek Tőled.. Amikor mindegy mit teszel, kicsúsznak a kezedből a dolgok.
Valóság...
"Nem érdekelt semmi, csak érezni akartam. Nem foglalkoztam vele ki és mit lát.. Remegtem minden csontomban Ő pedig csak nézett.. És nem érdekelte, hogy mi van bennem.... De ha érdekelte volna se számított volna! Már Túl késő volt.. Már akkor!"
VS.
Álom...
"Meglepődtem azon amit mondott, mégis a kedvére tettem. Mindig figyeltem milyen irányba tereli a beszélgetést és igyekeztem kifürkészni, mit is akar valójában.. Még engem is meglepett, hogy zokszó nélkül figyelmesen viselkedtem.. Sőt mi több... Engedelmes voltam! Félelmetes volt.... "
