- Miért gondoltad, hogy ezt megúszhatod? Mit gondoltál mikor átlépted az a határt??
Mit hittél??
- Nem hittem semmit, csak tettem, amit tennem kellett.
- Tenned kellett??? Na ne ez most komoly?
- Igen teljesen az! Tudod milyen érzés úgy kelned és úgy feküdnöd minden nap, hogy Csak Ő kell. Csak Őt látod, hallod, szinte még az illatát is érzed néha magadon..
- Tudom és azt is hogy tudnod, kell nemet mondani. Nem történhet mindig minden úgy ahogy TE akarod!!!
- Tudom, nem is azt akartam, hogy úgy legyen ahogy megálmodtam. De ez most más!!
- Más?
- Igen, más.
- Miben? Miben lehet más?
- Abban, hogy most Róla van szó. Arról az emberről, akit szeretek, tisztelek és becsülök. Arról, akinek egyetlen mosolya bearanyozza a napom, akinek egy rossz szava összetöri a lelkem, akinek egy gyengéd érintése a mennyekbe repít és aki egyetlen pillantásával megölhetne, ha akar.
Egy olyan ember, aki nélkül nem, hogy nem tudok, hanem nem akarok Élni.
- Ennyire komolyan gondolod? Belegondoltál milyen esélyeitek vannak együtt?? Haldoklik.
- Ha belegondoltam volna, nem lennék itt. Haldoklik? Igen, de ez semmin sem változtat.
