Voltunk Pörbölyön. Én vezettem, szerencsére. Élveztem. Készült pár kép,de már nincs kedvem bajlódni a feltöltéssel. Fáradt és nyűgös vagyok.
Minden bajom van, csak konkrétan nem tudom, hogy mi és ez a legrosszabb.
Még magam sem látom át tisztán az életem egyes pontjait..
Ma ki lettem oktatva is kicsit, vagy nem is tudom pontosan,de nekem eléggé úgy jött le. Komolyan mondom annyira jó, hogy mindenki helyettem akar élni, és mindeki helyettem akar jól dönteni.
De mi alapján ítéljük, meg hogy valaki jól vagy rosszul dönt? A mi szempontunk nem lényeges mindig az a fontos aki dönt, mert az Ő szemszögéből kell néznünk és ahhoz kell viszonyítanunk,hogy helyesen avagy helytelenül döntött e.
Az én szemszögem sem emészthetetlen, tudom nem egyszerű.. De nem is felfoghatatlan! Úgyebár..? Csak egy kicsit rám is oda kéne néha figyelni és arra amit mondok. Lehet nem kéne annyit tépnem a szám feleslegesen.
Nem tudom, hogyan tovább.. Mintha haladnék egy úton ami a semmibe vezet. Nem tudom meddig megyek vagy csak megállok és nézek magam elé..
Holnap utazom..
