Mikor először megláttam, nem ismertem fel. Csak halvány elképzelésem volt, mi is lehet Ő. De az sem volt teljesen helytálló, hiszen egyből rávágtam:
- Egy béka? - aztán megforgattam és megláttam a nagy buksiján túl a páncélját.
- Teknősbéka. - mondtam ki újra, csak határozottabban és hangosabban mint korábban, fura kis mosoly húzódik az arcán és nagyon nagyok a szemei, szinte akkorák, hogy hátulról nézve is, olyan mintha előlröl néznéd, mert hátra lóg a pupillája. : )
Mikor már nem volt a kezem ügyében, úgy kerestem mintha mindig is mellettem lett volna. Aztán felraktam a telómra, így mindig velem lesz. : )
Mert amúgy Teki egy telefonra akasztható bigyó. :P
